Magamról

Saját fotó
Kedves olvasó, ha erre jársz, tudd, hogy minden sort és fotót az életigenlés alkotott, hogy mindig van remény, merj váltani, akár munkát, országot, párt. Ne félj, magadnak mindig ott maradsz Te. Sose vagy egyedül, mindig van kiben bíznod. Akkor meg mi baj történhet. Utazz, szeress, egyél jókat,igyál finom italokat, aztán a többi jön magától.

2013. december 22., vasárnap

Wellington szelet

Az angol karácsonyi asztalok királyának a Wellington bélszínnek több 'eredeti' elkészítési módja is létezik. Mindenesetre a 19. századi angliában divatos volt a húsokat tésztában sütni. Csak elkeverték a lisztet vizzel és az ebből gyúrt tésztával vonták be az előkészített zöldségeket, vagy húst. Ezzel az eljárással megóvták a készre sült húst a kiszáradástól.
Ez egyik legenda szerint Arthur Wellesley, Wellington hercege szerette nagyon a mustárt, gombát, meg a bélszínt és ebből a kombinációból készült el az első Wellington szelet. A másik történetben a fényesre suvickolt lovagló csizmáról, a Wellington csizmáról kapta a nevét az étel, mert amikor készre sütjük, ugyanilyen szép és fényes a felülete.
Félkészen is kapható az angol boltokban.
 Egy nagyobb bélszínt előbb olajon megpírítanak, hogy szép színt kapjon, majd gomba krémet készítenek, ami ledarált, fűszerezett gomba forró serpenyőben átforgatva. A húst vékonyan megkenik angol mustárral. Sokkal csípősebb mint a magyar, az egymás mellé fektetett bacon szeleteket megkenik a gomba krémmel, ebbe csomagolják a mustáros húst és végül leveles tésztával bevonják. A sütőben szép pirosra sütik.
Egyszerűbb és gyorsabban is elkészül, ha kisebb hússzeleteket használunk és egyesével készítjük el a kis izes csomagokat.
A serpenyőben visszamaradt fűzseres olajat pedig felönthetjük egy kis vörös borral és marha hús lével, amit kevés vajjal sűrűre főzhetünk, vagy ahogy én csináltam, tejszínnel és fokhagymával készíthetünk finom szószt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése